SZTE ÁOK Onko

 

6720 Szeged, Korányi fasor 12.
Tel: 62/545404 Fax: 62/545922
Email: Üzenet küldése

Igazgató: Prof. Dr. Oláh Judit, DSc

Diagnosztikus probléma kettős tumor esetén

77 éves nőbeteg, solitaer agyi metasztázissal; anamnézisében synchron emlő és colon tumor szerepel.

2010. február: quadrantectomia mammae+őrszemnyirokcsomó biopszia, (többgócú IDC+DCIS, pT1pT1pT1pTis, pn0 (0/) (sn) ER:50%, PR: 80%, HER2: neg., rezekciós szél 2 mm)

Posztoperatív sugárkezelést kapott (operált emlő 25x 2Gy, tumorágy boost 5x 2 Gy), illetve adjuváns hormonkezelést aromatáz gátlóval.

2010. július: hemicolectomia dextra (adenocarcinoma, pT3 pN0).

2012. őszén általános állapotának romlása miatt kivizsgálás történt, mely multiplex pulmonalis metasztázist, majd fluktuáló beszédzavar hátterében solitaer agyi metasztázist igazolt (1. ábra).

Felmerülő kérdések:

  • Melyik primer tumor áttétéről van szó?
    • Felmerült biopszia végzése a primer tumorból, de a beteg idős kora, a műtét kockázata miatt inkább tumor marker vizsgálatot végeztünk. A CEA és CA 72-4 extrém emelkedést mutatott, míg a CA 15-3 az egyéb markerekkel együtt normális volt. Mindez a vastagbél tumor disszeminációjára utal.
  • Mi legyen az ellátás: műtét, esetleg besugárzás?
    • A műtét lehetősége a solitaer frontalis lebenyi áttét eltávolítására akkor merült volna fel, ha egyéb szervi disszemináció kizárható. A tüdő áttétek jelenléte miatt ezt elvetettük. Palliatív sugárterápia mellett döntöttünk: 10x3 Gy teljes koponya besugárzás, majd 5x2 Gy tumorágy boost.
  • Az agyi metasztázis után milyen szisztémás kezelést kapjon?
    • Ha a besugárzás után 1 hónappal elvégzett képalkotó vizsgálat (pl. CT) jó regressziót mutat, és az átmenetileg agyoedema csökkentés céljából alkalmazott szteroid elhagyható, a viszonylag kevés mellékhatással járó oralisan adható capecitabine kemoterápiát tervezünk, mely mind az agyi, mind a tüdő metasztázisok kezelésére alkalmas.

Készítette Dr. Varga Linda

vissza az esettárhoz

Fiatal dysgerminomás lány sikeres kezelésre

Tizenhat éves lány, hasi fájdalom, raromenorrhoea miatt fordul nőgyógyászhoz. Családi anamnézisében heretumor (édesapja) és vastagbélrák (nagyapja) szerepelnek. Jobb oldali hasi terime és extrém emelkedett AFP (AFP= 37219) mellett petefészek daganat gyanúja miatt 2011 augusztusában exploratio történt. Jobb oldali salpingo-oophorectomia, és a bal ovariumból ékresectio történt, illetve kismedencei lymphadenectomia, cseplesz resectio. Szövettan: non-seminomatosus csírasejtes tumor, benne szikzacskó tumoros differenciálódás és trophoblastos differenciálódás jelei (1. ábra,2. ábra). Immunfenotipizálással AFP reakciót mutat (3. ábra). Három hónap múlva hasi hasi fájdalom miatt történt hasi UH vizsgálat a máj alsó széle alatt a peritoneummal összekapcsolódó, 9 cm-es szolid tumort, a peritoneumban több, néhol konfluáló lágyrészképletet, a sigma mesocolonjában vaskos lágyrészlerakódást mutat, közepes mennyiségű szabad hasűri folyadékkal. Hasi + kismedencei CT a máj alatt egy 9,8 x 7,2 x 5,6 cm-es inhomogén, hypodens képletet, paraaorticusan és paracavalisan 32-35 mm átmérőjű, az a. iliacák mentén 22-25 mm nagyságú nyirokcsomókat igazol. AFP: 6588.

Kemoterápia indult Bleomycin, Cisplatin, Etoposid (BEP) kombinációjával, GCSF és erythropoetin készítmény szupportációval. Három hónap múlva re-staging vizsgálat szerint a subhepaticus elváltozás 4 x 2.7 x 3 cm, a paraaorticus, paracavalis és parailiacalis nyirokcsomók mérete 12-14 mm.

Újabb egy ciklus Cisplatin, Etoposid kemoterápiát kap (a Bleomycin kumulatív dózisát elértük, tüdő fibrózist okozó és vese toxikus hatása miatt nem adhatjuk tovább). Ezután újabb („second look”) műtét történt a visszamaradt tumor eltávolítása illetve sebészi staging érdekében. A subhepaticus elváltozást, a peritoneumon látható babnyi gócokat, a jobb oldali v. iliaca alól és a rectumfalról további gócokat távolítottak el, és egy 40 cm hosszú vékonybél szakaszt is kimetszettek műtéti sérülés miatt. Az eltávolított képletekből tumor szövet nem azonosítható, csupán fibrosis és necrosis látszik.

A továbbiakban observatio javasolt képalkotó és labor (szérum AFP és CA-125) kontrollal. A beteg a műtét óta tumormentes, valószínűleg gyógyult.

Összeállította: Halász László orvostanhallgató

vissza az esettárhoz

Paraneopláziás dermatomyositis esete

57 éves nőbeteg, hajfestést követően arca megduzzadt, vörössé vált, szembetűnő szemkörüli oedema jelentkezett (1. ábra,2. ábra,3. ábra). Ezután fokozódó alsó végtagi izomgyengeség jelentkezett. Fizikális vizsgálattal a bal emlőben terime tapintható. Komplex emlővizsgálat és UH-vezérelt biopszia: invazív lobuláris carcinoma, ER: 80, PR: 50%, HER2: negatív. Izombiopszia: myositis gyanúja.

Diagnózis: előrehaladott emlőrák, paraneopláziás dermatomyositis syndromával társulva

Onkoteam megbeszélés után terápia: nagy dózisú Prednisolon terápia, majd műtét: mastectomia és axillaris blocdissectio.

Szövettani eredmény: invazív duktális carcinoma, grade 3, pT1 (15 mm) pN1(2/2). érinvázió, ER 80%. PR: 50%, HER2: negatív.

Posztoperatív kemoterápia CMF séma szerint, 6 ciklus, majd adjuváns hormonterápia aromatázgátlóval és posztoperatív sugárterápia (mellkasfal és nyirokrégiók, 25x2 Gy), megfelelő szupportív terápiával. A prednisolon dózisának csökkentése, majd elhagyása ellenére a dermatomyositis tünetei megszűntek, a beteg tumormentes.

Összeállította: Halász László orvostanhallgató

vissza az esettárhoz

Anus tumor sikeres kezelésének esete

Az 52 éve nőbeteg mintegy másfél éve vette észre a végbélnyílás körül jelentkező, sokasodó fájdalmatlan dudorokat. Széklethabitus változás, véres széklet nem volt. Kezdetben aranyeres lokális tüneti terápiát alkalmazott. Később a fájdalom csillapítására non-steroid gyulladáscsökkentőt.f Kivizsgálás kiterjedt, inguinalis nyirokcsomó áttétet adó anus tumort igazolt (1. ábra).

Diagnózis: Npl. mal ani T4 N1 M0

Szövettan: cc. epidermoides cornescens exulceratum

Képalkotó vizsgálattal távoli metastasisra utaló eltérés nem volt. Fenyegető passzázs zavar miatt sigmoidostomia történt. Onkológiai kezelésként neoadjuváns kemoradioterápia indult.

Sugárkezelés: 25 x 1,8 Gy + 9 x 1,8 Gy boost 2. ábra,3. ábra,4. ábra)

Kemoterápia: inj. Mitomycin 1. napon

inj. 5-FU 4 napon át, 4 hetenként ismételve 2x

Az erős emetogén hatás miatt premedikáció: iv. Ondansetron

Fájdalomcsillapítás: Tramadol

Thrombosis-profilaxisként LMWH-védelem

Mivel a lázas neutropénia kialakulásának esélye nagyobb volt mint 20%, ezért profilaktikus G-CSF (filgrastim) védelem a kemoterápia után 24 órával kezdve.

A kezelés 4. hete után regressziót észleltünk, ugyanakkor mellékhatásként lázas neutropenia és thrombopenia jelentkezett, mely az alkalmazott intenzív szupportáló terápiának köszönhetően szanálódott.

A kombinált onkológiai kezelés hatására a daganat az eredeti kb. 15%-ra csökkent, a kifekélyesedés megszűnt (5. ábra).

Képalkotó vizsgálatok lympadenomegáliát, távoli metastasist nem írtak le. Onkoteam-en történt megbeszélést követően a kemoradioterápia komplettálása után 5 héttel rectum exstirpáció történt, a postoperatív szakasz zavarmentesen telt.

A műtét után a korábbi tumor, ill. fekély helyén gyógyuló sarjszövet látható (6. ábra, 7. ábra). Gondozása folyamatos, recidíva, metastasis nem igazolható, tumormarkerei közül a CEA enyhén emelkedett (5,16 ng/ml). További onkológiai kezelés nem szükséges, gondozás, kontroll javasolt.

Összeállította: Dr. Varga Linda

vissza az esettárhoz

Terhesség alatt diagnosztizált emlőrák

33 éves gravid nőbeteg. Terhessége kb. 20. hetében önvizsgálat során mindkét emlőjében fájdalmas csomót tapintott. Anamnézise szerint több mint 4 évig teherbeesés sikertelen volt. A terhesség első szakaszában protektív céllal, vetélés elkerülése érdekében dydrogesterone terápiában részesült. Családjában anyai ágon méhnyakrák és emlőrák is előfordult.

A terhességre való tekintettel csak emlő-UH vizsgálat történt, malignitás alapos gyanúja merült fel, axilláris nyirokcsomó áttéttel. Az emlő elváltozásokból core biopsia történt, melynek eredménye: mindkét oldalon differenciálatlan, nagy valószínűséggel epithelialis, Grade III tumor. Immunhisztokémiai eredmény: ER, PR, HER2 negatív, proliferáció mértékét jelző Ki67: 70%. Staging vizsgálatok (mellkas röntgen, hasi-UH) távoli metasztázis lehetőségét kizárták.

Az onkoteam és a beteg döntése alapján a terhesség 23. hetében neoadjuváns docetaxel-epirubicin kemoterápia indult, szoros observatioval. Szupportív terápiaként, a lázas neutropenia elkerülésére G-CSF-t (filgrastim), hányáscsillapításra ondansetron-t, és az anaemia kezelésére erythropoietint kapott. A terápia alatt a tumor nagymértékű regressziója volt megfigyelhető a magzat normális fejlődése mellett. A 39. héten spontán hüvelyi szüléssel 3580 gr-os jól fejlett egészséges leánygyermeknek adott életet (Apgar 10) (1. ábra). A szülést követően ablactatio történt (bromocriptin).

Mintegy 3 héttel a szülést követően kétoldali emlő excisio és axillaris block dissectio történt. Jobb oldalon sem az emlőben sem a nyirokcsomóban nem volt patológiailag igazolható tumoros szövet (patológiai komplett remisszió). Bal oldalon invazív duktális carcinoma Grade III, ypT2 (24 mm), a nyirokcsomó status ypN0 (0/7), legszűkebb rezekciós szél: 5mm.

Adjuváns terápiaként mindkét oldali emlőállomány 25x2Gy és bal oldali tumorágy 8x2 Gy besugárzást kapott.

A beteg a műtét óta, mintegy 4,5 éve tumormentes, panaszmentes, és aktív életet él. Gyermeke egészségesen fejlődik.

Összeállította: Dr. Rusz Orsolya

vissza az esettárhoz

Áttétes vesetumoros beteg sikeres kezelése

Az 55 éves férfibetegnél 2004 májusában történt bal oldali nephrectomia. Szövettani eredménye pT2, grade 2, világossejtes veserákot igazolt, mely miatt utókezelés nem volt szükséges. Rendszeres kontrolljai történtek. Kezelt magas vérnyomáson kívül egyéb társbetegsége nem volt.

2010. tavaszán készült mellkas röntgen felvetette, majd mellkas CT alátámasztotta tüdőáttét lehetőségét. A CT-n mindkét tüdőben elszórtan kerek, jól körülhatárolt, kontraszthalmozó, lágyrész denzitású gócok voltak észlelhetőek, többnyire a periférián, a legnagyobb 17 mm-es volt. Bronchoscopia történt, negatív eredménnyel. Hasi CT, koponya CT és csontizotóp a további áttéteket kizárták.

Az első vonalbeli gyógyszeres terápia vascularis endothel növekedési faktor receptor (VEGFR) gátló, sunitinib formájában zajlott. A beteg igen jó általános állapotú volt, gyakorlatilag panaszmentes. MSKCC szerint jó prognózisú (ECOG 0, haemoglobin normál, LDH normál, korrigált kálcium normál, diagnózistól a terápiáig eltelt idő 6 év) volt. A sunitinib kezelés 2010. májusában indult 50 mg/nap dózisban, 4/2 hetes ciklusokban. Az első ciklus során grade 1 hasmenés, grade 2 kéz-láb szindróma, a második ciklus során grade 1 thrombocytopenia és grade 3 vérnyomás kiugrás jelentkezett, a baloldali következményes halláscsökkenéssel, mely értágító infúziók és a tenzió gyógyszeres beállítása mellett minimálisan javult. Kontroll mellkas CT a tüdő gócok méretének csökkenését véleményezte, emiatt sunitinib kezelése folytatódott, a mellékhatások miatt dózisredukcióval, napi 37.5 mg dózisban, 4/2 hetes ciklusokban (1. ábra). A további ciklusok során fáradékonyság, gyengeség jelentkezett, hallása értágítók ellenére nem javult tovább. Kardiális státusza és pajzsmirigy funkciói a terápia során normál tartományban voltak. 2010. novemberi mellkasi CT a gócok minimális növekedését, RECIST szerint stabil betegséget detektált. 2011 májusában készült mellkas CT-n volt észlelhető a RECIST szerinti progresszió. A sunitinib terápia összesen 8 ciklusban, 12 hónapig tartott.

A másodvonalas terápia 2011 júniusában indult mTOR gátló, everolimus formájában, egyéni méltányossági finanszírozással, napi 10 mg dózisban, 4 hetes ciklusokban (2. ábra). Mellékhatásként bőrviszketés, íz érzés zavar, étvágytalanság jelentkeztek már az első ciklus során. A második ciklust követően vércukor-, koleszterin- és lipid-szint emelkedés, valamint száraz köhögés alakult ki. Mellkas röntgen és a 3 hónap után készült mellkas CT kizárta pneumonitis lehetőségét. A tüdő áttétek kisfokú javulása, RECIST szerint stabil betegség volt detektálható (3. ábra). Fél év everolimus kezelés után a betegnél hátfájás hátterében gerinc MRI-n többszörös csontáttéteket, valamint a háti XII-es csigolyában 20 mm-es lytikus áttétet véleményezett. Képalkotó vizsgálatokkal a korábbi léziók RECIST szerinti progressziója is észlelhető volt. Az everolimus terápia összesen 6 ciklusban, 6 hónapig tartott.

A harmadik vonalbeli kezelés klinikai vizsgálat keretében zajlott, sorafenib napi 2x400 mg formájában. A kezelést a beteg jól tolerálta, de 3 hónap után elvégzett kontroll vizsgálatokkal progresszió igazolódott, emiatt 2012 márciusában a terápia befejeződött.

A beteg fiatal kora és igen jó általános állapota miatt negyed vonalban, off label indikációban interferon kezelés is megkísérlésre került, de intolerancia miatt 1 hónapon belül fel kellett függeszteni.

Az aktív onkológiai terápia teljes időtartama 22 hónap volt.

Ezt követően a „legjobb tüneti ellátás" kereteiben történik a beteg gondozása. Alapbetegsége folyamatos progressziót mutat, általános állapota romlik. Az áttétek megjelenésétől eddigi túlélése 29 hónap.

Az esettel kapcsolatos gondolatok:

  • Nephrectomia után posztoperatív kezelés szükséges-e? 

Az eddigi adjuváns klinikai vizsgálatok alapján, ép rezekciós széllel történt nephrectomia után, egyelőre nincs olyan készítmény, mely a relapszusok arányát csökkentené, emiatt posztoperatív terápia nem szükséges.

  • Jó prognózisú, csak tüdőáttétes betegnél az első vonalbeli terápia opciói?

Az első vonalbeli terápia hazai standardja a sunitinib. Javasolható lenne interferon bázisú, lehetőleg bevacizumabbal kombinált terápia, vagy pazopanib kezelés is, melyek hazánkban nem finanszírozottak.

  • Sunitinib dóziscsökkentés indokolt volt-e a grade 3 tenzió kiugrás után?

Bár a vérnyomás beállítását követően a kezelés az eredeti dózisban folytatható lett volna, de a nem javuló maradványtünetek miatt és a beteg határozott kérésére történt a dózisredukció.

  • Mérsékelt progresszió esetén helyesen történt-e a sunitinib terápia további fél éves alkalmazása?

Bár a RECIST értékelés nehézségei egyre jobban ismertek a target terápia alkalmazása során, mégis a gyógyszeres váltás RECIST szerinti progresszió esetén indokolt csak, vagyis nem kisfokú romláskor. A minimálisan progrediáló betegek szoros radiológiai kontroll mellett folytatják a terápiát.

  • Az alkalmazott készítmények megfelelően hatékonyak voltak-e?

Mind az első vonalbeli sunitinib, mind a másodvonalas everolimus terápia eredményessége, a beteg eddigi túlélése meghaladta a törzskönyvező vizsgálatok által közölt eredményeket.

Összeállította: Dr. Maráz Anikó

vissza az esettárhoz

Előrehaladott HER2 pozitív emlőrák sikeres kezelése HER2 gátló terápiákkal

A 65 éves nőbeteg 2007-ben észlelte bal oldali gyulladásos emlőrák képét okozó emlőtumorát. Képalkotó vizsgálatok szervi metastasist nem írtak le. Szövettani mintavétel után 6 ciklus neoadjuváns Taxotere-Epirubicin kezelést kapott, majd bal oldali mastectomia és axilláris blockdissectio történt. A műtéti szövettani eredmény megegyezett a biopsziáéval: invazív duktális carcinoma, Grade III., TRG1, ypT2 (35mm), ypN2 (6/6), ER, PR:negatív, HER2:+++, Ki67: 60% (1. ábra a-e). A műtét után 3 hónappal a beteg még mindig sebgyógyulási zavarral küzdött, illetve jobb emlője duzzadttá vált, és a jobb axillában néhány nyirokcsomó vált tapinthatóvá (2. ábra). Komplex emlővizsgálat jobb oldali mastitis carcinomatosát igazolt, mely szövettanilag (core biopszia) az előző tumor recidívájának felelt meg. Hat hónapon át palliatív Taxol-Herceptin, majd közel 1 éven át Herceptin monoterápiában részesült. 2010 tavaszán mellkasfali progresszió, májáttét és csontáttét jelentkezett. Klinikai vizsgálat keretében újabb 6 hónapon át Herceptin-Vinorelbin kezelést kapott, mely mellett betegsége nem romlott (stabil volt). További 9 hónapon át ismét Herceptin monoterápiában részesült, majd a cutan metastasisok progressziója miatt Lapatinib-Xeloda kezelésre váltottunk. 2012 májusában azonban ismét progresszió jelentkezett. Újabb klinikai vizsgálat keretében lehetőség volt trastuzumab-emtansine (trastuzumab és egy tubulusgátló citosztatikum konjugátuma) kezelésben részesíteni, mely jelenleg is folyik. Öt évvel az első diagnózis után a betegség még mindig kielégítő kontroll alatt áll.

Összeállította: Dr. Dobi Ágnes

vissza az esettárhoz

Előrehaladott emlőrák esete idős betegnél

A beteg nyolc éve bal emlőjében egy csomót vett észre. Mammográfia, aspirációs cytológia és fizikális vizsgálat után a bal emlő külső-felső negyedében egy 3-4 cm átmérőjű emlőtumorra derült fény, mely miatt mastectomia és axilláris blockdissectio történt.

A szövettani diagnózis: kevert carcinómát igazolt (ductális és lobuláris), pT2, pN1(3/4).

A műtét után posztoperatív besugárzást kapott (bal mellkasfal, supraclavium, axilla 50-50 Gy)

4 ciklus CMF kemoterápiás kezelésben részesült és 4 éven át Tamoxifent szedett.

Hét év múlva rutin komplex emlővizsgálatkor ultrahanggal a bal vena jugularis trombózisát észlelték. Ennek hátterében a felső mediastinumot szűkítő nyirokcsomó konglomerátum igazolódott, egyéb távoli metasztázis nélkül (1. ábra). Hormonterápia indult aromatázgátlóval (letrozole). Fél év múltán teljes regressziót észleltünk CT-vel, illetve a vena subclavia csaknem teljes rekanalizációját (2. ábra). A hormonterápiát természetesen fenntartottuk.

Egy év múlva fokozódó fulladással és köhögéssel jelentkezett. A szegycsont-kulccsont határán fájdalmas duzzanatot észlelt. Ekkor többgócú pulmonális, osseális és hepatikus progresszió igazolódott.

Ezután 8 ciklus GET (Gemzar, Epirubicin, Taxol) kemoterápiát kapott.

Ennek hatására a tüdőmetasztázisok teljes (3. ábra), a májmetasztázisok részleges remissziója (4. ábra) következett be, amely a kezelés befejezése után 8 hónapig fennállt.

Fél év múlva hányinger, hányás miatt jelentkezett, a tünetek helyzetváltoztatásra és fej­mozgatásra fokozódtak. Az ekkor készült koponya MRI felvételen a kisagy jobb hemispheriumában, valamint a nagyagyban több gócban metasztázis igazolódott (5. ábra). Teljes koponya besugárzás és dehydrálás hatására a neurológiai tünetek oldódtak, de a disszeminált betegség néhány hónap múlva a beteg halálát okozta.

Összeállította: Prof. Dr. Kahán Zsuzsanna

vissza az esettárhoz

Mastitis carcinomatosa esete: komplex onkológiai-sebészi kezelés

45 éves nőbeteg, két hónapja észlelt csomót jobb mellében és hónaljában, majd melle megduzzadt és vörössé vált. Klinikailag mastitis carcinomatózát észleltünk távoli metasztázis nélkül (1. ábra).

Preoperatív célú kemotherápiát kapott /6 ciklus FAC/, melynek hatására a jobb emlő gyulladásos képe teljesen megszűnt a jobb hónaljban tapintott nyirokcsomó conglomerátummal együtt (2. ábra).

Ezután preoperatív sugárkezelést kapott /a jobb emlőre és nyirokrégiókra/.

A kezelés befejezése után mastectomia és axilláris block dissectio történt. Az eltávolított emlőben daganatszövetet nem észleltek, csupán a hónalji blockdissecátum egyik erében találtak daganatsejtet (3. a-c ábra). Ezután 40mg tamoxifen kezelést kapott.

8 hónappal később a jobb supraclaviculáris régióban tapintható nyirokcsomó metasztázis jelentkezett, melyet eltávolítottak, majd újabb FAC kemotherápiát és kiegészítő 34 Gy összdózisú sugárkezelést kapott a jobb mellkasfalra és a nyirokrégiókra.

A tamoxifent folyamatosan /összesen 6 éven át/ szedte, majd 6 év aromatázgátló következett. Ezóta klinikailag tumormentes.

Összeállította: Prof. Dr. Kahán Zsuzsanna

vissza az esettárhoz

Többszörös primer daganat: veleszületett R24P CDKN2A génmutációt hordozó fiatal nőbeteg esete

2006. decemberében a 31 éves nőbeteg bal deréktájáról egy 1,524 mm vastagságú, pT2b, Cl. II.-III. melanoma malignumot távolítottal el. Bal inguinából 1, bal axillából 4 sentinel nyirokcsomó excisiója történt negatív szövettani eredménnyel. Posztoperatív kezelésként 2007.03.23. - 2008.02.07. interferon kezelésben részesült az SZTE Bőrgyógyászati Klinikán.

2008.02.14. bal pectoralis major felett a beteg egy diónyi terimét észlelt, melynek eltávolítása az SZTE Bőrgyógyászati Klinikán történt az alábbi szövettani eredménnyel: anaplásiás emlőrák nyirokcsomó metszatázisa, ER, PR:negatív, HER-2: negatív.

További primér tumor kutatás céljából az alábbi vizsgálatok készültek:

Has-kismedencei CT (2008.04.09): 4-5 mm-el szélesebb pancreasfej ábrázolódott.

Emlő MRI (2008.04.11): baloldalon az emlőállományban több kisebb 3-8 mm-es kontrasztanyagot halmozó terime látható (1.ábra - 2. ábra). Az axillában 13 mm-es nyirokcsomó.

PET CT- (2008.04.30). A bal emlőben a felső kvadránsok határán 1 cm-es FDG dúsítás látható. Bal axillában 7,16 mm-es halmozó nyirokcsomó ábrázolódik (3. ábra). A pancreas test-farok határán 1,5 cm-es dúsulás látható (4. ábra)

Az emlő MRI, PET/CT birtokában az onkoteam döntése alapján 2008.05.13-án bal oldali mastectomia és ABD történt az SZTE Sebészeti Klinikán. Mastectomia szövettani eredménye a 2008 februárjában elvégzett excisio eredményével összhangban 4 gócú IDC (5. ábra), Grade III. (3+3+3) pT1 (12 mm), érinvázió, pN1 (2/14), tokáttörés, legszűkebb posterior resectios szél 8 mm, ER: negatív, PR: 60%, HER-2: negatív.

Tekintettel arra, hogy a PET/CT a pancreas test-farok határán 15 mm-es dúsulást írt le, ezért az alábbi képalkotó vizsgálatok történtek: Hasi MRI (2008.06.13): pancreas test-farok határán 2 cm-es térfoglaló folyamat látható (6. ábra). ERCP: (2008.06.26): pancreas test-farok határán stop észlelhető.

2008.07.01-én az onkoteam döntése alapján exploratív laparotomia és máj- valamint nyirokcsomó biopsia történt. A szövettani lelet adenocarcinomát igazolt máj (7. ábra) és nyirokcsomó (8. ábra) áttéttel.

A 33 éves nőbeteg emlő carcinomájának adjuváns kezeléseként és a metastatikus pancreas carcinomájának (9. ábra) neoadjuváns /palliatív kezeléseként 2008.07.18-2009.01.15. között 6 ciklus gemcitabin-cisplatinkemoterápiás kezelésben részesült az SZTE Onkoterápás Klinikán.

A kemoterápia megkezdése előtt tumormarkerei közül egyedül a CA 19-9 (152,4) mutatott emelkedett értéket. A kemoterápiás kezelés alatt 3 havonta kontroll mellkas-, has-kismedencei CT vizsgálat, valamint tumormarker szint ellenőrzése történt. Mind a 3, mind a 6 hónapos kontroll has-kismedencei CT folyamatos regressziót írt le, míg a mellkas CT, tumormarker eredmények kórosat nem mutattak. A kemoterápia mellékhatásaként Grade I. hányinger, hányás, hasmenés, Grade II. alopecia, anaemia és neutropenia jelentkezett. A Grade II. anaemia és neutropenia miatt GCSF (Granulocyta Colonia Stimuláló Faktor) és EPO (eritropoetin) kezelésben részesült a beteg subcutan injekciók formájában. Ciklushalasztás mellékhatás miatt kétszer történt a kemoterápiás kezelés alatt. 2009.01.27-én készült has-kismedencei CT a pancreas folyamat komplett remisszióját írta le. 2009.03.03-án készült PET CT vizsgálat szintén negatív eredményt hozott, ezért 2009.05.19-én az SZTE Sebészeti Klinikán az onkoteam döntése alapján pancreas farok resectió és splenectomia történt. Az elkészült szövettani vizsgálat tumor szövetet nem mutatott ki, a pancreasban chronikus fibrotizáló pancreatitis képe (10. ábra) volt látható. A beteg 2011. decemberéig tumormentes, tumormarkerei pedig normál tartományban vannak. Ekkor két újabb primer melanoma malignum eltávolítása történt a has bőréből.

A fiatal nőbeteg familiáris anamnaesisében 2 közeli családtagnál is diagnosztizáltak daganatot. Édesapjának larynx és gyomor tumora volt, adjuváns kezelés után tumormentes. Apai nagynénje fiatal korában emlő tumor miatt hunyt el. A betegnél és szüleinél genetikai vizsgálat történt. BRCA1 és BRCA 2 mutáció egyik családtagnál sem igazolódott, azonban mind fiatal nőbetegünknél, mind az édesapjánál R24P CDKN2A gén mutációjára derült fény. Ez a fajta génmutáció hajlamosít szinkron és metakron tumorok, különösen melanoma és pancreas tumor kialakulására.

Összeállította: Dr. Dobi Ágnes

vissza az esettárhoz

Térítéses betegellátás

A szegedi Onkoterápiás Klinika konzultációs lehetőséget, és komplex onkológiai ellátást kínál külföldi páciensek részére, térítési díj ellenében.  Tovább olvasom

"A" részleg

6720 Szeged, Korányi fasor 12.
Tel: 62/545404
Fax: 62/545922
Email: office.onko{@}med.u-szeged.hu
Rendelési idő: 9-13 h
Betegirányítás: 62/544960
Fekvőbeteg osztály: 62/342103

Kemoterápiás Kúraszerű Osztály („Kör-kemo”)

6720 Szeged, Korányi fasor 7.
Rendelési idő: 9-13 h
Betegirányítás: 62/342627, 62/342628

Hódmezővásárhelyi részleg

6800 Hódmezővásárhely
Dr. Imre József u. 2.
Rendelési idő: 8-10 h
Betegirányítás: 62/532-297