SZTE ÁOK Pathologia

6725 Szeged, Állomás u. 1.
Titkárság: 62/545-148
Porta: 62/546-163
Email: office.patho@med.u-szeged.hu

Igazgató: Prof. Dr. Tiszlavicz László
egyetemi tanár

Intézet története

A Szegedi Tudományegyetem Pathologiai Intézete a Kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem Pathologiai Intézetének a folytatásaként kezdte meg muködését 1921. novemberben. Ez a folytatás nemcsak formális volt, hanem, az egyetem többi részlegéhez hasonlóan, a tanszemélyzet zömének az áttelepülése révén az egyetem szellemisége is erdélyi maradt. Az elso bécsi döntés után, 1940. oszén, a Ferencz József Tudományegyetem elvileg visszatért Kolozsvárra, a Pathologiai Intézet tagjai azonban az Orvoskar többségéhez hasonlóan Szegeden maradtak (az orvosprofesszorok közül csak Miskolczy Dezso és Lórincz Ferenc távozott Kolozsvárra), és a Horthy Miklós Tudományegyetem Pathologiai Intézeteként folytatták a muködésüket. Kissé mégis ebbol az Intézetbol származtatható a Kolozsvárott 1940-tol, majd 1945 után Marosvásárhelyen muködo magyar nyelvu pathologiai intézet,

Marosvásárhelyi Pathologiai Intézetés némileg az 1919 és 1940 között, majd 1945 után Kolozsvárott muködo román patológiai intézet is. Ezért röviden a Kolozsvárott és Marosvásárhelyen folyó magyar nyelvu patológiai munkát is áttekintjük, sot érintjük az ott folyó román nyelvu munkát is, annál is inkább, mert ott a magyar és a román patológia között éles határ nem is vonható.

marosv path

Kolozsvárott az Egyetem elodje volt a Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1581-ben alapított kolozsvári - jezsuita - egyetem. XIII. Gergely pápa 1582-ben emelte akadémiai rangra. Orvosi kart 1775-ben Mária Terézia létesített, Orvos-Sebészi Tanintézetként. A Pathologiai Intézet 1870-ben az Orvos-Sebészi Tanintézet újonnan szervezett kórbonctani tanszékeként alakult, Genersich Antal vezetésével. 1872-tol a Ferencz József Tudományegyetem Kórbonctani Intézeteként muködött, továbbra is Genersich Antal irányítása alatt. A régi guberniumi épület bolthajtásos helyiségeibol 1888-ban költözött a Hauszmann Alajos által a Mikó kertben emelt új épületbe.

A szegedi patológia történetéhez tartozik, hogy az Egyetem megalakulása (1921) elott is folyt patológiai munka a Szegedi Városi Közkórházban. Szegeden az 1809-ben alapított, 1813-ra a Rókus városrészben felépültVárosi Közkórház 1879-es árvíz idején, balra a régi rókusi templom Városi Közkórházban 1906-ban nyílt meg a Kórbonctani Osztály. Vezetoje Hollós József volt (szül.: 1876-ban, meghalt Brewsternben, USA 1947-ben), aki 1919. áprilisban közéleti tevékenysége miatt Budapestre távozott. Hollós József 1918-ban a Szegedi Nemzeti Tanácsban a Radikális Pártot képviselte, a békés forradalom és az eroszakmentesség hívének vallotta magát. A tuberkulózis elleni küzdelemmel foglalkozott. Juhász Gyula írt hozzá verset: Salve dr. Hollós József. Nevét 1984-ben felvette a Kecskeméti Megyei Kórház.

varosi kozkorhaz 1879

A két világháború és az azokat követo tragikus fordulatok (forradalmak, Trianon, politikai változások) sokszor módosították a patológia helyzetét Szegeden, és még gyökeresebben Erdélyben. Az Erdélyben magyarul folyó patológiai munka Haranghy László kolozsvári (1940-1944) és marosvásárhelyi (1946-1952) tanszékvezeto munkásságán alapult, 1953 és 1977 között pedig tanítványa, Gyergyay Ferenc irányította, majd Jung János.
Kolozsvárott a románná vált intézetet 1920-tól egy éven át Babes Viktor vezette, aki addig a budapesti egyetemen volt a kórszövettan tanára, utána pedig Bukarestbe került a Patológiai Intézet élére. Ez után Titu Vasiliu volt az intézet vezetoje 1940-ig, majd 1945-tol 1957-ig. Ez után Popa Rubin, Serban Alexandru, Muresan Augustin vezette az intézetet. A még magyarul dolgozó kolozsvári itnézetet 1944. oszétol 1945-ig Beöthy Konrád vezette (1940-ben került Pécsrol Nagyváradra, s onnan 1945-ben Kolozsvárra). A Marosvásárhelyre költözött magyarnyelvu patológiaoktatást 1945. december 13-tól 1946. augusztus 31-ig Beöthy Konrád irányította, 1946. szeptember 1-tol 1952. május 31-ig Haranghy László, 1952. szeptember 1-tol 1953. augusztus 31-ig Putnoky Gyula.

1953. szeptember 1-tol 1977. augusztus 3-ig Gyergyay Ferenc vezette az intézetet (1953-tol adjunktusként, 1956. szeptember 1-tol eloadó tanárként, 1971. február 25-tol professzorként). Gyergyay Ferenc (1922-ben született, 1979-tol 1995-ig magán patológiai intézetet vezetett az NSZK-ban, Bergisch-Gladbachban) Haranghy, Beöthy és Putnoky tanítványa. Gyergyay többek között a szövetregenerációval, a sejtosztodást meghatározó tényezokkel, daganatokkal, kísérletes allergiás encephalomyelitisszel foglalkozott. Gyergyay Ferenc kórboncnok és laboratóriumi szakorvosi képesítést 1948-ban Bukarestben szerzett, az orvostudományok kandidátusi fokozatot 1956-ban Kolozsvárott, 1971-tol a román doctor-docens tudományos fokozatot nyerte el. 1951-ben Kórboncolási Technikát adott ki (II. kiadás 1955), Általános és Részletes Kórbonctant pedig több kiadásban 1956-1957-ben. Ugyanezt románul Muresanu-val és Craciunnal 1964-ben. Gyergyay Ferenc 1977. augusztus 31-i távozása után az Intézetet Simu George (Popa Rubin tanítványa, a kolozsvári Onkológiai Intézetbol jött) vezette (1978. január 15-1997.október 3.). Jung János 1997-tol vezeti az intézetet professzorként (Gyergyay Ferenc tanítványa, 1962 óta tagja az intézetnek, 1976-ban adjunktus, majd eloadó tanár).

A magyarnyelvu Kórbonctani Intézet Marosvásárhelyen az addigi katonai középiskola épületében nyert elhelyezést, eloször a Kolozsvári Bolyai Egyetem Marosvásárhelyen muködo Orvosi Kara intézeteként 1945-1948 szeptember között, 1948. szeptembertol a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet részlegeként. 1952. november után Marosvásárhelyi Klinikai Kórház Patológiai Osztályaként muködött, 1983. szeptembertol 2004-ig pedig két intézményként, a Megyei Klinikai Kórház (1983 óta új épületben) és a Városi Klinikai Kórház (az 1945 óta muködo intézetben) Patológiai Osztályaként. Harmadik intézményként 1956-tól Akadémiai Kutató Központ Neurohisztopatológiai Laboratóriumaként is muködött, ez utóbbi Miskolczy Dezso akadémikus vezetésével. Az eredeti Kórbonctani Intézetben megmaradt részleg a Marosvásárhelyi Városi Klinikai Kórház Patológiai Osztályaként dolgozott, Schuller László foorvos vezetése alatt. A Megyei Klinikai Kórház

Patológiai Osztályaként új épületben muködik, Simu, majd 1997-tol Jung vezetése alatt. A két patológiai osztály 2004-ben egyesült, a Megyei Klinikai Sürgosségi Kórház osztályaként, az 1983 óta fennálló épületben.

1961-62-tol Marosvásárhelyen Fogorvosi Kar muködött, ezek részére a patológiát Antalffy András adjunktus, 1970-tol eloadó tanár tanította 1976-ig. 1971-tol a Gyermekgyógyászati Kar részére Vincze Lajos oktatta a patológiát. A Marosvásárhelyi Kórbonctani Intézet látta el eleinte a székelyföldi kórházakat, majd az Intézet tanítványai lettek a kórházak patológusai. Csató Gyula Szászrégenben, Hecser László Székelyudvarhelyen (késobb Marosvásárhelyen a Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatója), Kelemen József Csíkszeredán (1975-tol), Török Zoltán Sepsiszentgyörgyön.

Szegedi Patológiai Intézet a Rókusi iskolában 1921-2002Szegeden az intézetet, a Törvényszéki Orvostani Intézettel és az Anatómiai Intézettel együtt a Rókusi Elemi Iskola épületében helyezték el (Kossuth Lajos sgt. 40.), itt muködött „ideiglenesen” 1921-tol 2002. szeptemberig, a

Városi Közkórház közvetlen szomszédságában, az Egyetem Klinikáitól távol. Az egyetem mellett a Városi Közkórház patológiai munkáját is ellátta (a Közkórház kórbonctani osztálya úgy is vezeto nélkül maradt).

A két háború között és az 1945 utáni években, bizonyos idoszakokban, sok közeli kórház (Kecskemét, Makó, Szentes, Kiskunhalas, Békéscsaba) számára is elvégezte a kórszövettani vizsgálatokat. A huszas években bakteriológiai és szerológiai laboratóriuma is volt, 1929-ben pedig Baló József kémiai kutató laboratóriumot is kialakitott, ami mindvégig lényeges részét képezte a kutatómunkának.

1934-ben takarékossági okokból országszerte tanszékvezetoi állásokat szüntettek meg. A Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatóját, Jankovich Lászlót Debrecenbe helyezték, 1934 és 1944 között Baló József volt megbízva a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetésével is, így a kapcsolat a két intézet között még szorosabbá vált. A Törvényszéki Orvostani Intézet két vezeto asszsisztense, Incze Gyula és Fazekas I. Gyula a Kórbonctani Intézet munkájába is bekapcsolódott.

regi int 1921-2002

1940-tol az intézetvezeton kívül szakorvos nem volt az intézetben (1951-ig). 1944. októberben az orosz csapatok közeledtével, az egyetem legtöbb tanárához hasonlóan, felsobb utasításra, Baló József is Budapestre távozott. Az orvoskaron két tanszékvezeto maradt Szegeden: Purjesz Béla (belgyógyász) és Vidakovits Kamilló (sebész). A három, egy épületben levo intézetet a Szegeden maradt Incze Gyula magántanár vezette, aki 1946-ban Budapestre került, a Budapesti Egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének élére.

1944. októberben orvostanhallgató alig maradt Szegeden, az V. évfolyamban hárman voltak. Közülük Dávid Gábort (késobb farmakológus lett) bízták meg azzal, hogy az Anatómiai Intézetben, Tényi Máriát pedig, hogy a Kórbonctani Intézetben és a Törvényszéki Orvostani Intézetben dolgozzon, mindhárom intézetben a törvényszéki orvos magántanár Incze Gyula irányítása mellett. A három intézetben összesen 1 asszisztensno-adminisztrátor és 1 altiszt volt. Mégis elkezdték az oktatást a néhány hallgatóval, az elso két évfolyamon mintegy 10-en voltak, a harmadikon 1. 1945 tavaszán Baló József visszajött Budapestrol, az 1944-ben doktorált Degrell István tanársegéddel. 1945 nyarától az 1946-ban doktoráló Tényi Mária, Bodó György orvostanhallgató (Aradról jött, késobb fül-orr-gégész, honvédorvos lett) és Molnár László orvostanhallgató (a késobbi debreceni ideggyógyász professzor) dolgozott még a Kórbonctani Intézetben. Baló József 1945 oszén Budapestre távozott, ekkor Degrell István vezette az intézetet, 1946 márciusig. 1946. márciusban vette át Korpássy Béla az intézet vezetését (elotte rövid ideig Szombathelyen vezette a patológiát), Degrell István 1946. november 1-én Budapestre távozott, Baló József mellé adjunktusnak. Tényi Mária 1947 tavaszán belgyógyásznak ment el, az o visszaemlékezései alapján ismertettük az 1944-1946-os idoszakot.

Korpássy Béla intézetvezetoi elve az volt, hogy egyetemi intézetben a rutin diagnosztikus munkát, az oktatást és a kutatómunkát egymással párhuzamosan kell végezni, egyiket sem szabad a másik miatt elhanyagolni. Az intézet központjának a bonctermet tekintette, az ott felmerülo kérdéseket pedig lehetoleg kísérletes vizsgálatok segítségével kell megoldani. Ekkoriban úgy látszott, hogy új kutatási eredményekre csak a kísérletes patológia vezethet. Ezen alapult egyik fo témája: Ungváron észlelte, hogy az égések akkor szokásos tanninkezelése májkárosodást eredményez. Ez vezetett azokhoz a sokrétu kíséreletes munkákhoz melyek során a tannin májkárosító hatását Szegeden igazolta és eljutott a májtumorokig. A patológia nagyon sok ága érdekelte, legjobban a tumorok (elsosorban a praeblatomatosisok) és az endokrin rendszer patológiája. A tumorpatológiában sokat foglalkozott a metasztázisok kialakulási mechanizmusával. Az endokrin patológiában elsosorban az endokrin hatásra kialakuló praeblastomatosisok (pl. emlo, prostata) érdekelték. Tanítványa, Bachrach (Bara) Dénes kezdeményezésére - természetesen munkatársaival (elsosorban Bachrach Dénessel és 1954-ig Kovács Kálmánnal) - a hypothalamus-hypophysis rendszerre vonatkozó kiterjedt kutatásokat végzett. A kutatások céljából mindig alkalmazott vegyészt, aki a kémiai laboratóriumot irányította (Horváth Éva ekkoriban elsosorban enzimhisztokémiai metodikákat végzett). Amint lehetové vált külföldre utazni, 1956-tól kezdve kongresszusokra járt, s 1959-ben hosszú tanulmányútra kapott meghívást Párizsba. Ennek során francia, brit, olasz és német kapcsolatokat is kiépített, aminek eredményeként nemcsak munkatársait tudta külföldi tanulmányutakhoz segíteni, hanem az egyetem más részlegei részére is évtizedekig gyümölcsözo kapcsolatok alakultak ki (pl. a szegedi és a glasgowi egyetem között). Bachrach Dénest párizsi tanulmányútra küldte, Virágh Szabolcsot és Ormos Jenot pedig Strasbourgba, illetve Düsseldorfba, az elektronmikroszkópos metodika elsajátítása céljából. Ennek az eredménye, hogy Virágh Szabolcs a magyar elektronmikroszkópia egyik vezeto alakja lett, akinek a pályafutásában iránymutató volt, hogy Korpássy Béla utasítására foglalkozott a bonctermi anyagban a szív ingervezeto rendszerével. Korpássy Béla munkatársai, tanítványai közül – a már említett Bara Dénes és Virágh Szabolcs, valamint Horváth Éva mellett – patológus maradt Ormos Jeno (az ötvenes évek elején az elso májbiopsziás vizsgálatokat végezte, az ötvenes évek második felétol pedig vesepatológiával foglalkozott, tanszékvezeto utódja), Kovács Kálmán (a hypophysis-patológia nemzetközileg kiemelkedo muveloje, 1954-ben eltávozott, a Belklinikán kórszövettani laboratóriumot rendezett be, 1969 óta Kanadában él), Lusztig Gábor (az intézetben kezdett az arteriosclerosissal foglalkozni, 1956-tól kecskeméti patológus foorvos, évekig a MPT elnöke), Szonyi Ferenc (Makón, majd Szentesen patológus foorvos), Mónus B. Zoltán (tárolási betegségek) és Bartók István (májpatológia, 1968-tól Budapesten, a Péterfy utcai Kórház patológus foorvosa).

A szegedi intézet megalakulásától kezdve ellátja az Egyetem és a Városi Közkórház patológiai diagnosztikus munkáját, ami gazdag rutin anyagot eredményezett, de közben egy negatív körülmény is kialakult. A Belklinikán 1954-ben Hetényi Géza kórszövettani laboratóriumot rendezett be, és a speciális vizsgálatok jelentos részét ott végezték. Ez elonyös lehetett a Kinika részére, különösen addig, amíg a munkát a legkiválóbb Korpássy-tanítvány, Kovács Kálmán végezte (1954-1969), de megfosztotta az intézetet a szakorvosképzés jelentos korszeru anyagától, és eros elszívó hatást gyakorolt az intézet szakorvosaira az 50-es évek közepétol mintegy három évtizeden keresztül.

Korpássy Béla tragikus halála (1961. november) után az intézetet legrégibb tanítványa, Ormos Jeno vezette 1993-ig. Ebben az idoben nyilvánvalóvá vált, hogy a kísérletes patológia helyett ismét elotérbe kerülhet a humánpatológia, ha az új morfológiai vizsgáló eljárásokra is támaszkodik. A humánpatológia hozott anyagból dolgozik. Szegeden a Petri Gábor által irányított Sebészeti Klinika korán alkalmazott olyan eljárásokat, amelyek új patológiai feladatokat és lehetoségeket teremtettek. Az 50-es években a heveny, a 60-as években a krónikus haemodialysissel életben tartott betegeken lehetoség nyílt olyan veseelváltozások tanulmányozására, amilyeneket addig nem láttunk. 1962-ben veseátültetést végeztek. Ezek képezték a vesepatológiai munka egyik alapját, a másikat pedig a Szegeden a 60-as évek vége felé bevezetett vesebiopsziák tanulmányozása, amit Ormos Jeno az 1961-es, majd az 1978-as tanulmányútján igyekezett elsajátítani. A kísérletes vesepatológiában a tubulointerstitialis nephropathiákkal foglalkoztak (elsosorban Iványi Béla), Csapó Zsolt pedig humánpatológiai észlelés alapján malakoplakiát idézett elo kísérletesen. A vesepatológiában tevékenykedett Elemér Gabriella, Mágori Anikó, Németh Annamária, Kemény Éva, Nádasdy Tibor és Lászik Zoltán is. A többi humánpatológiai téma is a klinikai igényekhez igazodott: cardialis patológia (Tószegi Anna), pancreatitis (Lászik Zoltán), tárolási-betegségek (Mónus B. Zoltán), hematológia (Krenács László), neuropatológia (Bozóky Béla, Vajtai István). Bara Dénes továbbra is eredeti kísérletes témája (hypothalamus) mellett tartott ki, munkatársaival (László Aranka, Skaliczki József).

Az enzimhisztokémiai laboratóriumot Horváth Éva 1969-es távozása után Boti Zsuzsa vezette, majd immunhisztokémiai laboratóriummá alakította Krenács Tibor. Az elektronmikroszkópos laboratóriumot Korpássy Béla kezdeményezésére Virágh Szabolcs kezdte kialakítani, ekkor jutott az intézet ultramikrotomhoz. Virágh Szabolcs 1962-es eltávozása után Csapó Zsolt tette moködoképessé és irányította több mint egy évtizeden keresztül, utána pedig Kuthy Eniko, 1988 után Rázga Zsolt. Az intézet kutatói korszeru elektronmikroszkóphoz csak idegen intézetekben juthattak, bár NDK és csehszlovák készülékek idoszakonként muködtek. Korszeru elektronmikroszkóphoz az intézet Ormos Jeno nyugdíjba vonulása elott jutott, 1993-ban. Az intézet a rendszerváltás után (1990-1993) jelentos muszaki fejlszetéshez és kubatúranövekedéshez jutott, amilyeneket az az elotti évtizedek alatt az intézetvezetoje nem tudott elérni. Hasonlóképpen Korpássy Béla is életének utolsó éve alatt jutott korszeru muszerekhez (fotómikroszkóp), ultramikrotom), melyeket gyakorlatilag már az utódja használhatott.

Mikó Tivadar tanszékvezetoi tevékenységét informatikai fejlesztésekkel kezdte, majd a brit Shandon céggel együttmuködve a kor színvonalán álló referencia hisztotechnikai laboratóriumot hozott létre.
A magyar patológia modernizálására irányuló TEMPUS projektek keretében a külföldi partnerintézetek patológusai sok továbbképzést tartottak Budapesten és Szegeden, és számos magyar patológus elott nyílt lehetoség egyéni külföldi továbbképzésre. A projektek egybeestek a brit patológushiány legsúlyosabb idoszakával, így a magyar patológia szemszögébol sajnálatosan sok továbbképzésre kiutazó fiatal kolléga Angliában folytatta pályafutását.
A Kossuth Lajos sugárúti épület, a Shandon laboratóriumtól eltekintve, a kubaturálisan és infra strukturálisan egyre kevésbé volt muködoképes, ezért a kilencvenes évek második felétol az intézet eroit új telephely létrehozására koncentrálta. Az új, Állomás utca 2. szám alatti, Tiszaparti intézet elozetes forrásbiztosítása 1998-ban történt, Dobozzy Attila rektor szíves támogatásával. A tervezés 1999-ben kezdodött, a beruházás az Egészségügyi Minisztérium 2000. évi költségvetésébe került be. A kivitelezésre 2001-2002-ben került sor, a beüzemelés 2002 szeptemberében kezdodött. A személyi állomány Angliából hazatért patológusok és új rezidensek csatlakozásával gyorsan feltöltodött, és a tevékenység nogyógyászati citológiával és molekuláris diagnosztikával is bovült.

egyetem01

egyetem 05

szte-tik